Om Mani Padme Hum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Ebben a szócikkben a tibeti nevek magyaros átírásban szerepelnek.
A hat szótagból álló Om mani padme hum mantra (imádság; szanszkrit nyelven, azaz dévanágarí írással ॐ मणि पद्मे हूँ) a tibeti buddhizmus legismertebb bódhiszattvájához, Csenrézihez (szanszkritül Avalókitésvara; a szeretet és együttérzés bódhiszattvája) kapcsolható: a mantrát Avalókitésvara négykarú (Sadaksari) alakjához kötik.
Az „Om mani padme hum” mantra kőre vésve
A „Mani” a tibetiek leggyakrabban használt imádsága, bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá a mester előzetes beavatása.
A tibeti buddhisták szerint ha az Om mani padme hum mantrát (imádságot) hangosan vagy magukban ismétlik, azzal felhívják magukra a szeretet és határtalan együttérzés megtestesítőjének tekintett Csenrézi (Avalókitésvara) hatalmas és jóindulatú figyelmét, és megkapják áldását. Ha elolvassuk mantrát, a hatás megegyezik az előzőekkel. A szöveget gyakran kőbe vésik, és jól látható helyre teszik.
A mantra írott formájának az imamalmokon (Mani-kerék) való forgatása is ugyanazt az eredményt hozza. Azokon a vidékeken, ahol a tibeti buddhizmus elterjedt, nagyszámú kis és nagy kerék található, belül az ima szövegével. (Az imamalom használata mindennapos tibeti vallásgyakorlat.)
A buddhisták szerint a dalai láma Avalókitésvara reinkarnációja, a mantrát a tibeti és a mahájána buddhizmus követői egyaránt recitálják.
Az imádság jelentésének értelmezési területei [szerkesztés]
A mantra hat szótagja tibeti írással
A Buddha összes tanítását magába foglaló Om mani padme hum szövegű mantrának több jelentése ismeretes.
Elterjedt fordítása [szerkesztés]
Elterjedt fordítása, illetve értelmezése az egész szövegnek az „Éljen a lótuszban lévő drágakő” vagy „Nézd csak a drágakövet a lótuszban!” kifejezés.
A szótagok külön-külön való értelmezése [szerkesztés]
Őszentsége, a Dalai Láma szerint:
„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Padme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Padme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Padme Hung hat szótaga azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”
Az alábbi sorokban közölt értelmezés révén arra derülhet fény, hogyan tisztul meg az ima által a létezés szenvedésének hat területe:
Szótag Mitől szabadít meg? Szamszára-szint
Om elégedettség / büszkeség istenek
Ma féltékenység / szórakozás keresése félistenek / féltékeny istenek
Ni szenvedély / vágy emberek
Pe butaság / előítélet állatok
Me szegénység / birtokolni akarás megváltásra váró kóbor szellemek / éhes szellemek
Hung agresszió / gyűlölet pokol
A hat szótag segít a szenvedésben való létezés hat színterének a megtisztításában.
az Om megtisztít a boldogsághoz és a büszkeséghez való neurotikus ragaszkodástól, amely az istenek világában létezőket sújtja;
a Ma szótag áldása a nagylelkűség gyakorlásában segít elérni a tökéletességet, a tiszta etika gyakrolásának megvalósítását segíti elő;
a Ni a türelem (a várakozás) és a türelem (mások elviselése) gyakrolását mozdítja elő;
a Päd a negyedik szótag a kitartásban segít tökéletesedni;
a Me a koncentrálásban segít;
az utolsó hatodik szótag, a Hum a bölcsesség gyakorlásában segít.
E hat erény (tökéletesség) útja az, amelyet a három idő (jelen, múlt, jövő) minden buddhája bejár.